Dhammapada versek

Kertész Mari

Bölcsesség nem könyvekből születik

Tiszta szívvel tanulj, csendben figyelve

Ha figyelsz csendben, meglátod

A tudás a tapasztalatodtól fog születni

Nyugtalan elme nagyot lobban

A láng melyet a szél korbácsol

Aki vágyainak a rabja a lángtenger égeti

Ha rabságod elengeded, hűs forrásra lelsz

A bölcs soha nem versenyez,

Saját magát értékeli minden nap

Ha látod az irányt nem futsz,

Lassú lépéseid hallod füleidben mindennap

Célt érsz lágyan, rendíthetetlenül

Nem halt meg, ki eltávozott,

Csak elhagyta ruháját,

A test elfáradt, megpihent

De a szeretet, mit adtál

Itt maradt örökké

Látlak álmaimban,

Érzem jelenléted minduntalan

Tested nem jelez

Ott élsz, ahol a fájdalom már elcsitul

Nem ment el ő, csak csenddé vált,

Mint esti szél a lengedező fák között

Nem szól, de hangja itt van

Mint szívverésemben a szívdobbanás

A Család olyan, mint egy nagy botanikus kert,

Melyben szeretet virágzik,

Ha gondozom, gondozod  burjánzik, növekszik,

Ha elhanyagolom, elhanyagoljuk, kiszárad.

Ha szeretettel, odaadással nevelsz,

Láncot soha nem érzel, csak angyalszárnyat,

A félelem soha nem az út,

Hanem a megértés a kulcs .

Az otthonban nem a falak adják a meleget,

Hanem a megértő, szerető szívek,

Akikben a jóság lakozik,

Ott mindenki hazaér

Ne kutasd a multát,

Ne hajszold a jövőt,

Csak itt és most van az idő,

Melyben béke van.

Ne merülj el a múlt sűrűjében,

Ne akard a jövő árnyait elérni,

Légy egy vizén lebegő virág,

Melynek gyökere mélyben van, de virága a fényben

A szél fújdogálja a tegnapot,

Holnapot rejtve tartja ajtó mögött

Csak fúj, és áramlik szabadon

Legyél Te is olyan, mint a szél, szabad és könnyed

A harag a legrosszabb tanácsadó,

Ki megtartja magának, nem is tudja miért

Aki megbocsát, az a karma gondozó

Aki hallgat, tudja miért teszi,

Bölcsessége legnagyobb erénye,

A szív csöndjében hallgat a

Legmélyebb igazság

Nem arany és nem ezüst a kincs,

Hanem a szerető szó,

Aki szívében békét épít, hord,

Az a leggazdagabb ember

A Család Fájában a gyermek a hajtás,

A szülő az ág, a fa,

Az Ősök a gyökér,

A szeretet az eső, mely életben tartja a fát.

A szeretet nem beszél,

Mindent átölel csendesen,

Nem követel, nem parancsol,

Csak úgy árad, mint a Tisza

Ha mértékkel eszel,

Könnyed leszel,

Ha mértékkel alszol,

Tiszta elmével ébressz.

A legnagyobb gazdagság a tiszta test,

A legnagyobb gazdagság a nyugodt elme,

Ha vigyázol magadra,

Vigyázol az Élet Ajándékára

A testi fájdalom figyelmeztetés,

A betegség a türelem próbája,

Aki bölcs, az nemcsak gyógyulni akar,

Hanem Tanul is belőle

Ha meditálsz, figyeled lélegzésedet,

Ismered a tested titkát,

Sosem leszel

Betegség rabszolgája

Ha türelmes vagy,

Életed hosszú lesz, mint az égő mécses.

Ha türelmetlen vagy, sietve égeted magad

A mécsesből gyorsan kifogy az olaj

Becsület olyan, amikor helyesen cselekszel,

Nem mások előtt születik

Hanem saját tudatod tiszta tükrében

A becsületest belső fény vezeti lépéseiben

A levél ősszel lehull,

De tudja, tavasszal újra kihajt,

Aki a változást látja,

Annak szívében nincsen félelem.

A szeretet nem kérdez

Nem választ, nem ítél

Ahol a szív nyitott, ott a világ is kinyílik

Aki szeret, az a világot is, és önmagát is szereti

Amit ma szilárdnak hiszel, holnap megmozdul,

Amit öröknek gondolsz, az is elmúlik

Ne kapaszkodj abba , ami bizonytalan

A szelet sem tudod megfogni

Az emberi test olyan, mint a hajó,

Visz az élet tengerén,

Ha nem vigyázol rá, elsüllyed

Ha gondozod messzire elvisz,

Aki lassan halad, de nem áll meg,

Hamarabb ér célba, mint aki rohan.

A tanulás része az esés,

De ne kelj fel mindig,

Ez a bölcs útja

Ő volt az árnyék, mikor tűz perzselt,

A kéz puha volt, csak tartott.

Most már csak egy fény, melyet látok

Könnyed, ha még hull, tisztára mossa a közös utat.

Ha leülsz, ülj igazán, meditálj,

Hagyd kívül a világ zaját,

Úgy, mint ki leteszi terhét az út szélén.

A sírás, a könny megtisztit,

De nem vagy egyedül,

Minden lény gyászol valahol,

Aki a fájdalmat átöleli, az a

Szeretet forrásához ér!!

Az élet nem áll meg egyetlen képnél,

Minden lélegzet egy új világ születése,

Amit ma elengedsz, holnap teret ad a szabad újnak.

Ha nem ragaszkodsz, máris könnyűvé válsz.

Nem a cím, nem a díj mutatja,

Hogy jó úton jársz,

Hanem az este békéje,

Mikor leteszed a munkát, és békére vágysz.

Aki mindennap egy követ tesz le,

Lassan egy templomot emel,

Lépj a mai nap lépcsőjére,

Odaérsz, ahol lenned kell.

Nem a ház fala meleg,

Nem az étel ize az otthon.

Ahol szerető szívek találkoznak,

Ott lobban fel az igazi fény.

Minden, ami születik, az elmúlás felé tart,

De, aki megérti a változás rendjét,

Annak szívében megszületik a halhatatlan.

Aki türelemmel él,

Annak szíve aranyból van,

A nyugalom kincse

Minden gazdagságnál értékesebb.

A békés elme a legerősebb,

Nem háborog a viharokban,

Aki nyugodt, az könnyedén átmegy

az élet nehézségein.

Nincs élesebb penge mint a lelkiismeret,

Mely titokban is vág, ha letértél az ösvényről.

A bölcs nem a világ törvénye szerint él,

Hanem a szive csendes tudása szerint.

A nemes csend nem menekvés,

Hanem az igazi jelenlét,

Mélyebb a szónál,

Ott születik meg a béke

Aki önmagát ismeri,

Nem fél a tükörtől,

Sem a sötét mélységtől,

Mert benne is fény lakozik.

Aki másokat legyőz, erős,

De aki önmagát győzi le, az határtalan,

Az ösvény nem kívül van,

Belső fény mutatja az utat.

Nő vagyok, nem szerep,

De lélek, ki lát.

És ha megtalálom magam,

Világom is hazatalál.

Mint az őszi fa, lehullatom, mi nem enyém,

Gyökereimmel mélye ereszkedem,

Ahol önmagam vagyok

Csendes, hajlithatatlan.

Legyen békés napod,

akár a tó,

mely nem rezzen a szélre!!!!