Dhammapada versek

Asszonyi Krisztina

 Tűzgolyó nyolcvan ember,

tudást hoz és tudást visz,

elárasztanak mindent,

de fogas az nincs. (1)

Fogas nem volt és nem lesz,

A törvényt áthágni kár volna,

Lebegjetek Buddhaként,

s kabátjaitok nem hullnak porba. (2)

Fogas nem lesz, falat nem csúfítunk,

tanulni kabátokon ülve is lehet,

s ha nem megy, lebegjetek,

s majd kabátjaitok ülnek helyettetek (3)

A Test és az Én múlandó,

A halál szele riasztó,

Elfogy a türelem, ha ülsz,

Nem megy ez, pedig megfeszülsz. (4)

Bokád törik az ösvényen,

Elméd bezárult örvényben,

Lelked sír, sikít és bolyong,

Miközben a világ forrong. (5)

Itt tó, ott hegybérc, magaslat,

Kis nyugalom, de nem hagynak,

Rövid az életed, gondod

Cipeled, s magad megfosztod. (6)

Mint az agyvizen úszó gondolat,

fuldoklom a csöndben,

szárnyakkal repülök fölém,

de nem látom magam. (7)

Kocsonyás trutymó a világ,

Futok, elakadok benne,

Gondolataim melege

Utat tör az őrületben. (8)

Halogatom az írást,

hátha megjön az ihlet

hiába várok, időm lejárt;

bölcsességem nem terem. (9)

Bölcsesség nélkül tapogatok,

Szeretet nélkül szétszakadok,

Tudás nélkül bekattanok.

Karma nélkül feltámadok? (10)

Keleten már nem nap kel,

Mocsokba ágyazott förtelem,

A dharma lassan eltűnik

Hová lett az értelem? (11)

Szakadt vállad ina, még fáj

Tudatod tiszta, tanulni kéne,

De a seb s gyógyulás

Messze, teljes agymosás (12)

Lassan a szivárvány fekete

Gondolatok, tettek koszolják,

Hiába kapom a tanítást

Létem fájdalom és ordítás. (13)

Fájdalom és ordítás,

csitulj, egy hang szólít:

Tedd, mit tehetsz, halandó

nem mindenki talpnyaló! (14)

Kinek higgyek, neked? Hang!

Vagy kusza gondolataim

örvényes szövedékének?

Nincs világosság immár. (15)

Csendben ülök, menedék…

elmúlik egy nemzedék

Mit hagytunk mi rátok?

Már ettől bőven okádok. (16)

Élni jó. Élni jó?

Élni jó! Élni jó?!

Élni jó, nagyon jó!

Mégis: melyik életet? (17)

Pincében jártam, lent

szembejöttem velem

összeroppant az idő

s helyem nem lelem. (18_1)

Kilépnék én, de vágy hajt,

félelem, mi lesz, ha maradok?

Jövök újra szembe velem,

a helyem még nem lelem. (18_2)

Várok, türelmetlen órák,

hasztalan ücsörgések,

tanítások áradatában,

s helyem nem lelem. (18_3)

Segítesz? Várom szavad,

ami majd agyamban dobol,

s visszatér az örök dallam,

és a helyem is meglelem. (18_4)

Nem érzem magam,

Szétáradok a semmiben,

Gondolatom rendetlen,

Hagyom, hogy lebegjen. (19)

Őrült a világ, itt hagynám

Szívemben félelem,

Válj vágytalanná!

Nem megy, ez végzetem. (20)

Nincs szép és nincs jó,

Van csúf és nincs szó,

Van bók és nincs csók,

Van vágy és van trón. (21)

Meglékeltem fejem, s belenéztem,

Nem láttam mást, csak agyam,

Áttetsző volt és közönyös,

A szeretet szívembe költözött. (22)

Didergő gondolat, felnőne már,

De nem teheti, még tudatlan,

Rögeszme kattog, ez nyomorítja,

Nincsen már senki, aki tanítsa. (23)