Kovács Marcell Károly

Én vagyok az élő bizonyíték arra, hogy a kíváncsiság és a mazochizmus határmezsgyéjén egyensúlyozva is lehet életben maradni. Egy végtelenül kedves, háttérben meghúzódó, de annál több dologba belevágó ember vagyok – olyan, mint egy csendben burjánzó kert, csak néha elfelejtem, mit is ültettem el benne. Szociális munka diplomával próbálok segíteni másoknak, orvosdiagnosztikai laborban próbálok mintákat megfejteni, ügyeleten próbálok ébren maradni, és közben valahogy még arra is rávettem magam, hogy páli nyelvet tanuljak – pedig a magyar is néha kifog rajtam!

Ha épp nem azon gondolkodom, hogy a nyelvek miért állnak bosszút rajtam, akkor orgonázok vagy csellózok, mert a hangok legalább nem vitatkoznak velem. Az órákon szeretek a háttérben maradni, csendben figyelni, és a megfelelő pillanatban előállni valami váratlannal – ahogy a kertemben is mindig felbukkan egy növény, amiről elfelejtettem, hogy elültettem. Számomra az igazi öröm nemcsak a megoldás megtalálása, hanem az út közben elkövetett bakik is – mert abból mindig tanulok valami újat (például azt, hogy a páli nem lesz az anyanyelvem).