1. „De hát itt az AI, majd lefordítja!”

Nagyon aranyos gondolat. De amikor a gép a dukkhaṃ ariya-saccaṃ kifejezést úgy fordítja, hogy

a nemes igazság elszenvedi a fájdalmat,

akkor sejted, hogy valami félrement.

2. Ne próbáld meg úgy tanulni, mint a suliban.

Ez nem a múltidő igeragozása, amit hatodikban bifláztál, hogy megúszd az egyest.
Itt a ragok jönnek, mennek, összeolvadnak, eltűnnek…
A páli nyelv nem tanulható.
Csak fokozatosan megszelídíthető.

3. Ne hasonlítgasd más nyelvekhez.

„Ez olyan, mint a latin, csak… szanszkritabb.”
„Ez a névszó olyan, mint az olasz főnév.”
Nem, barátom.
Ez páli. Ez más liga.
Ez olyan, mint amikor a kiskutyádat összehasonlítod egy mitológiai sárkánnyal.
Aranyos a gondolat, de maradj a valóságnál.

4. Légy türelmes magadhoz.

Egy nap eljutsz oda, hogy a bhikkhave nem csak egy zaj lesz.
Egy másik nap pedig arra ébredsz, hogy tudod, mikor kell használni a lokatívusz abszolútusz-t.
És közben sokszor érzed majd, hogy semmit sem tudsz.
Ez a tanulási folyamat része. Ezért szeretjük. (Vagy sírunk miatta.)

5. Gyakorolj – de ne halj bele.

Fordíts szuttát, írj kis verseket, csinálj mémeket.
Tanulj játszva. (A páli is játszik veled – csak visszaadod, amit kaptál.)
Ne gyötörd magad agyon – inkább tanulj együtt másokkal.
Néha a közös nevetés többet ér, mint a tizenkettedik igeragozási táblázat.

Végezetül:

Tanulj nyelvet nem azért, mert kell.
Tanulj, mert megérteni akarsz.
Másokat, a szövegeket, a világot –
…és talán közben egy kicsit önmagadat is.

Fotó: Matheus Farias / Unsplash